A kövirózsák mellett a könyveknek is nagy rajongója vagyok, ezért egy régi könyvhöz fordulok, amikor ezt a témát írom.
Dr Zelenyák János lekéri plébános 1908-ban adta ki A gyógynövények hatása és használata című könyvét. Ezt egy gyakorlati könyvnek szánta, mivel szerinte a legrégibb gyógymód a népies gyógymód, ami a hamisítatlan természetre támaszkodik. Számos gyógynövény hatását írta le ebben a könyvben. A kövirózsáról pedig így ír:

„Házi fülfű, boldogasszony rózsája, égi dörgő, fülbe csavarító, fülben eresztő vagy fülben mászó fű, házi zöld, Jupiter szakálla, kövirózsa, kőrózsa, mennydörgőfű, mindenkor élő, őszi kaktusz, rózsás fülfű, téli zöld (Sempervirum tectorum). Varjuhájfélék (Crassulaceae) 20—40 cm. Szára húsos és vaskos. Alsó levelei gömbös rózsában fejlődnek, húsosak, kihegyezettek s csak szélükön pillásak. A csésze 12 és többfogú, a párta 12 és többszirmú. Szirmai rózsaszínűek, még egyszer akkorák mint a csésze és csillagosán
szétterülök. Terem szórványosan, hazánk északi hegyvidéken.
Háztetőkre, falakra ültetik.

Használata: A leveleknek bőséges nedűje üdítőleg frissítőleg és összehúzólag hat, miértis hasmenésnél, hólyagbántalmaknál ajánlható. Nyavalyatörős és folyton rettegő gyermekeknek e fü kipréselt leve, napjába kétszer, kávéskanállal beadva okvetlenül használ.
Külső hasznáról is beszélhetünk: 1. amennyiben a tüzes daganatokat a reárakott levelek elosztatják; 2. a szájban lévő hólyagocskákat, kelevényeket e zöld fü leve gyógyítja; 3. égési sebeknél a fű levét írósvajjal, vagy más tiszta zsírral összekeverve, a sajgó tagokra rakják; 4. a kezeken lévő szemölcsöt, a fájós tyúkszemet kieszi a reá kent zöld fűnek leve, vagy összezúzott levele. Tyúkszemnél a láb meleg sósvízben (4 liter vízbe 1 marék só) áztatandó és az így kiáztatott tyúkszemre, a fülfű levelének nedűjébe mártott vatta kötendő.”

Ami fontos, hogy ez az írás a kövirózsa egy fajtájára vonatkozik, a házi kövirózsára.

A könyv teljes terjedelmében, ingyenesen elérhető az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus könyvtárából, itt.